SID
SID – SMART Innovation Development
A SMARTii csapata a TRIZ módszer alapján, és azt továbbfejlesztve kialakította a SMART innovation Development módszertant.
TRIZ
A TRIZ módszer lényegében az ellentmondások feltárásának és feloldásának tudománya. Pontosan ez indokolja a TRIZ alkalmazását az energetikai, különösen a megújuló energia innovációk területén, mert ez az ágazat hemzseg a különböző technikai és fizikai ellentmondásoktól. Az alábbiakban -egy kicsit ismeretterjesztő jelleggel- pár oldalban foglalkozunk a TRIZ módszer és annak kifejlesztője Altshuler bemutatásával.
TRIZ mátrix ismertetése
A feltalálás/innováció elmélete
A XX. század nagyon gazdag volt technológiai fejlődésben. A találmányok százezreit szabadalmaztatták világszerte. Magát a feltalálás folyamatát illetve annak elméletét kevesen vizsgálták és elemezték. Ez alól az egyik ritka kivétel a TRIZ1 módszer, amely azonban inkább leíró jellegű útmutatást ad a találmányok fejlesztésére.
Altshuler találmányok ezreit vizsgálta meg, és arra a következtetésre jutott, hogy a fejlesztések döntő többsége 40 alapelv (Principles) felhasználásával elérhető. Az alapelveken kívül vizsgálta a technikai rendszerek evolúcióját is, valamint az újonnan felfedezett fizikai effektusok találmánygeneráló erejét, hatását.
A fizika, mint tudomány, számos effektust tár fel és ír le, de ezek önmagukban még nem változtatják meg a berendezéseket. Viszont megfigyelhető, hogy egy-egy fizikai effektus felfedezése után pár évvel találmányok tucatjai jelennek meg, amelyek az ipar és a gazdaság legkülönbözőbb területein hoznak 
létre új termékeket, berendezéseket és eljárásokat.
Héron gömbje már az ókorban ismert volt Kr. e. 150-ből, mégis 1900 évnek kellett eltelnie, hogy az első munkavégző gőzgép elkészüljön.
Altshuler zsenialitása
A fraktál szemlélet azt tanítja a világról, hogy dolgok ugyanúgy viselkednek kicsiben mint nagy méretben. Ez a 80’-as években publikált elmélet. Egy példa: a folyóban keletkező örvény hasonló törvények alapján jön létre, mint a spirál galaxisok.
A TRIZ elmélete egyaránt alkalmas egy egész iparág belső ellentmondásainak feloldására és egy piciny alkatrész továbbfejlesztésére. Mindezt a „rendszerben a rendszer” gondolat alapján képes megtenni és megmutatni. Minden nagyobb rendszer többszintű, kisebb rendszerek egymásra épülő szuperrendszere tulajdonképpen. Ezen rendszerek ugyanúgy ellentmondásokat tartalmaznak, mint bármely rész-rendszerük.
A katalógus módszerek külön kezelték az alrendszer és a szuperrendszer problémáit és így külön adtak megoldásokat. Emiatt a katalógusban lévő megoldások száma kezelhetetlenül magas lett. Ha veszünk egy iparágat mint szuperrendszert, akkor ennek több száz, vagy akár több ezer alrendszere is azonosítható. Egy listázós katalógusrendszer minden egyes alrendszerre külön-külön megoldást keres.
Altshuler zsenialitása abban rejlett, hogy felismerte az egyes rendszerek közös jellemzőit, valamint azt is, hogy egyes jellemzők a rendszer minden szintjén ugyanazokkal a jellemezőkkel kerülnek ellentmondásba. (Pl.: a rendszer tömege vs. a működés energia szükséglete). Megfigyelte, hogy az így felmerült ellentmondások feloldására szolgáló alapelvek minden rendszerszinten azonosak. Ezeket szintetizálta, így a több ezer megoldást 40 alapelv alkalmazására vezette vissza.
A technológiai evolúció négy nagy periódusát ismerte fel Altshuler:
- Részelmélet: a rendszer részeinek összeválogatása annak érdekében, hogy a kívánt új megoldás létrejöhessen
- Részek fejlesztése: a már működő rendszer teljesítményét, hatásfokát azáltal növeljük, hogy a rendszer részegységeit továbbfejlesztjük
- Dinamizálás: a rendszert dinamizáljuk oly módon, hogy egyes részeinek a tulajdonságait működés közben legyünk képesek megváltoztatni
- Önfejlődés: egy magasabb szintű komplex megoldássá/termékké fejlesztjük a rendszert (annál jobbak a rendszerek, minél jobban hasonlítanak egy organikus rendszerhez!)
Altshuler előtt is voltak már próbálkozások a feltalálás folyamatának támogatására, segítésére, ezek főleg úgynevezett katalógusokba foglalt „jótanácsok gyűjteménye”-ként jelentek meg. Ezek a gyűjtemények a találmányok számával együtt egyre vaskosabbakká váltak és így egyre nehezebben kezelhetőkké lettek.
Altshuler érdeme, hogy a több-ezer találmány vizsgálatával egyféle rendszerbe foglalta az elemzései eredményét, ennek a gyümölcse a TRIZ módszer. Megfigyelte, hogy az adott találmány/berendezés/eszköz jellemzői fejlesztésekor más jellemzők romlása lép fel. Vagyis minden egyes jellemző fejlesztése előbb utóbb ellentmondást szül más jellemzők vonatkozásában.
A TRIZ módszertan volt az első kreativitási eszköz a világon, amely egy szisztematikus eljárást tartalmaz az innovációs problémák megoldására.
A TRIZ módszertan előnye az, hogy rákényszeríti a feltalálót valamennyi pszichológiai határ túllépésére, amely megakadályozhatja őt az ideális helyzet megtalálásában. Az elsődleges TRIZ posztulátum az, hogy a technológiai rendszerek nem véletlenszerűen alakulnak, hanem objektív mintáknak megfelelően.
A TRIZ alapszabályai a következők:
- A problémák és megoldások ismétlődnek az ipar és tudomány területein.
- A technikai fejlődés mintái ismétlődnek az ipar és tudomány területein.
Az innovációk a tudományos eredmények hatásait azokon a szakterületeken használták ki, amely területek kívül esnek az eredeti tudományterülettől, ahol az adott tudományos eredményt elérték.
A TRIZ szerint tehát az innováció az ipar és a technológia minden szintjén egyazon módszerrel, ugyan azon alapelvek mentén történik. Ennek oka, hogy valamennyi technikai rendszer leírható 39 jól mérhető jellemzővel. Felfedezte, hogy az egyes jellemzők javítása ellentmondásokat szül, azaz más jellemzők romlani fognak. Ha növeljük egy berendezés méreteit, akkor növekedni fog a súlya is, ami adott esetben nem kívánatos hatás lehet. Altshuler szerint az innováció lényege ezeknek az ellentmondásoknak a feloldása a TRIZ mátrixban ismertetett alapelvek mentén. Azokat a fejlesztéseket, amelyek nem oldanak fel ellentmondásokat nem is tekinti igazán találmánynak. Továbbá rámutat arra, hogy az innováció egy a tudományos kutatástól különböző szellemi és gyakorlati folyamat.
Az innováció öt különböző szintje a TRIZ elmélet szerint a következő:
- Nyilvánvaló: már létező megoldások, melyek könnyen elérhetők.
- Fejlesztés: létező rendszer kisebb fejlesztése (általában kompromisszummal).
- Találmány paradigmán belül: már létező rendszer, de lényeges fejlesztéssel.
- Találmány paradigmán kívül: létező rendszer új generációjának koncepciója, mely egy lényeges tulajdonság alapelvének megváltoztatásán alapszik.
- Felfedezés: úttörő jellegű találmány alapvetően új rendszer kialakításához.
Az általános szabályokon túlmenően Altshuler ad egy analitikus módszert –ARIZ – a megoldások megtalálására. A Feltalálói Problémamegoldás Módszere a legjobb megoldást keresi egy speciális eszközrendszer segítségével. Az eljárás lényege: a felmerülő problémát általánosítva, általánosan megoldva jutunk el a saját probléma megoldásához.
A TRIZ módszer alapgondolata, hogy az adott feladat (probléma) ellentmondásokra épül; a módszer ezen konfliktusok feloldásával keresi a megoldást, a megoldás megtalálását pedig irányelvekkel segíti. Az irányelveket egy lista, az ún. 40 alapvető irányelv tartalmazza.
Altshuler rendszere a fejlesztés/innováció 3 dimenzióját határozza meg, jól mérhető, értelmezhető karakterisztikák/jellemzők mentén.
A rendszer alkalmazása során először ki kell választanunk a 39 alap jellemző közül azokat, amelyeket javítani akarunk: Javuló karakterisztika/jellemző
A javítandó karakterisztikák a konkrét technológiák, fejlesztések esetén szinte automatikusan megjelennek azok a jellemzők, amelyek az innováció során romlani fognak.: Romló karakterisztika/jellemző
Az innováció során érintett jellemzőket egy ellentmondás-mártrixban ábrázoljuk. Altshuler több ezer szabadalom megvizsgálása után összegyűjtött 40 olyan alapelvet, Priuncipiumot, amelyek alkalmasak az ellentmondások feloldására. Az ellentmondás mátrix egyes mezőiben a konkrét ellentmondás feloldására az alapelvek közül azok szerepelnek, amelyek leginkább alkalmazhatóak az adott ellentmondás megoldására.
Az ellentmondásokat két csoportra lehet osztani:
- technikai ellentmondások
- fizikai ellentmondások
A technikai ellentmondások esetében a cél az ellentmondás kompromisszum nélküli feloldása. Tehát annak a törvényszerűségnek a kiküszöbölése, hogy egy adott technikai paraméter javítása egy másik paraméter gyengülését eredményezi. A fizikai ellentmondás azt fejezi ki, hogy egyszerre kell teljesülnie két egymásnak ellentmondó állapotnak. Ebben az esetben valamilyen szeparációs eljárást kell alkalmazni.
A TRIZ módszer lényege hogy 39 gyakorlati probléma közül kell kiválasztani kettőt, az első, amelyiket meg akarjuk oldani (improving feature) és a második, amelyik megakadályoz abban, hogy az első problémát megoldjuk (worsening feature). A megoldást a “konfliktusra” egy mátrix segítségével keressük meg. A mátrix sorai illetve oszlopai a 39 probléma, a metszéspontokban a megoldások listájából az ajánlott megoldások sorszáma, fontossági sorrendben. A módszer alkalmazásából adódó megoldás a legtöbb esetben “kompromisszum-mentes”.
